Ugrás a tartalomhoz

Angster József (orgonakészítő, 1834–1918)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az idősebb Angster Józsefről szól. Hasonló címmel lásd még: Angster József (egyértelműsítő lap).
Angster József
Született1834. július 7.
Kácsfalu
Elhunyt1918. június 9. (83 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorgonakészítő
KitüntetéseiNagy Szent Gergely érdemrend (1918)
Halál okatüdőgyulladás
Sablon • Wikidata • Segítség

Angster József (Kácsfalu, 1834. július 7. – Pécs, 1918. június 9.[1]) magyar orgonakészítő mester és dinasztiaalapító. Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Kácsfalun (ma Jagodnjak, Horvátország) született, német telepes családban: német bevándorlók közül emelkedett az egyik legnevezetesebb magyarrá. Nagyapja öt testvérével és József apjával az alsó-ausztriai Michelstätten faluból költözött Magyarországra az 1790-es években. Angster József német nyelven írt naplóját idős korában fordította magyar nyelvre, gyermekei kérésére, ezt jegyezve az elejére: „Mint magyar: gyermek vagyok, mint író: iskolázatlan öreg.”

Tanulmányai

[szerkesztés]

Eszéken volt asztalossegéd.[1] Kétszer indult vándorútra. Először Temesváron, Német-Bogsánban és Oravicában dolgozott. Másodjára Bécsben, Titz műhelyében tanulta az orgonakészítést, majd 1861-ben Drezdában, Lipcsében és Kölnben.[1] 1863 és 1866 között a párizsi Aristide Cavaillé-Collnál tanult, ahol a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a Sainte-Trinité templom orgonáinak felépítésében segédkezett. Bár unszolták, hogy maradjon, hazagyalogolt.[1]

Munkája, élete és halála

[szerkesztés]

1866-ban Pécsett telepedett le, és megalapította orgonakészítő cégét az Angster orgona- és harmóniumgyárat.[1]

Első hazai megrendelését az új pécsi zsinagógától kapta: Pécsett műhelyt alapított és 1869. március 21-ére készült el az orgonával, amely mindjárt megalapozta hírnevét. A következő évtizedekben sorban kapta a megrendeléseket, az ország és a régió országainak számtalan pontján. Angster még Olaszországban is épített orgonát. A családi történet szerint az alapító és családja minden délben együtt ült egy hosszú asztal mellé az alkalmazottal, és még a kisinast is az Angster-lányok szolgálták ki.[2] 1887-ben a pécsi székesegyház orgonáját készítette, amely a 100. alkotása volt.[1]

Mélyen vallásos katolikus volt. A pápa a Szent Gergely Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Haláláig a pécsi legényegylet elnöke volt. Tüdőgyulladásban hunyt el, a halál szőlőjében érte. „Apám, Angster Emil idézte fel az utolsó órákat a szőlőben. Magas lázában égi zenéről beszélt, és ezekkel a szavakkal távozott” – írta unokája, az azonos nevű Angster József.[3]

A dinasztia

[szerkesztés]

Az orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. A harmadik vezetőgeneráció, 1940-től az 1949-es államosításig Angster József (1917. január 2. – 2012. március 14.) és unokatestvére, Angster Imre voltak, akiknek idejében megalapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemét, mely 1942-1950-ig működött, és bár orgonát itt nem gyártottak, jó alapja lett volna egy, a fővárosi piacot kiszolgáló gyáregység létrehozásának.[4] Emellett több technikai újítást vezettek be.

A családot a kommunista hatalomátvételkor meghurcolták, tagjait koncepciós perbe fogták, a gyár értékes fémeit eladták, az orgonakészítést megszüntették.[5]

Az 1949-es államosításig az Angster mintegy 1300 orgonát és 3000 harmóniumot épített. Virágkorában, a 19. század fordulóján jóval több mint száz munkást foglalkoztatott.

Az Angster hagyományait az 1992-ben alapított, az idős Angster József erkölcsi támogatásával létrejött Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. folytatja.[6]

Fontosabb orgonái

[szerkesztés]

Angster gyárának fontosabb orgonái[7]

Kötetei

[szerkesztés]
  • Az orgona története, lényege és szerkezete; Taizs Ny., Pécs, 1886
  • Életrajzom. Egy XIX. századi orgonaépítő naplója; sajtó alá rend., bev., jegyz., Hajdók Judit; Rózsavölgyi, Bp., 2017

Emlékezete

[szerkesztés]

Emlékezetét az Angster nagyszámú ma is üzemelő hangszerének akkordjai őrzik. Nevét viseli a pécsi 500. számú szakiskola és egy pécsi utca is.[9]

2017-ben megjelent naplója: Életrajzom – Egy XIX. századi orgonaépítő naplója címmel.

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
  • Nagy Szent Gergely-rend lovagkeresztje (a pápa adta át, 1918)[1]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 39. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. ↑ Angster József Magyarország legnagyobb hatású orgonaépítője 1. rész. [2016. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 22.)
  3. ↑ Angster József Magyarország legnagyobb hatású orgonaépítője 2. rész. [2007. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 30.)
  4. ↑ Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): A pécsi Angster orgonagyár rákospalotai üzeme. XV. kerületi blog (2017. január 12.) (Hozzáférés: 2018. január 21.)
  5. ↑ Volt egyszer egy Angster orgonagyár - 1987 Dokumentumfilm, Pécsi Stúdió. [2017. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 22.)
  6. ↑ Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. [2017. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 22.)
  7. ↑ Az Angster orgonáinak listája. [2017. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  8. ↑ Dunántúli Református Kántorképző. [2016. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 22.)
  9. ↑ A róla elnevezett iskola. [2007. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 30.)

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Angster_József_(orgonakészítő,_1834–1918)&oldid=27071042”